Először partközelben

Miután szombaton bevásároltam a Lidlben (ahol zárás előtt egy órával egy lélek sem volt), nekiindultam megkeresni a tengerpartot. Közel van ugyan, de nem mindenhol van út, ezért csak bizonyos helyeken lehet lejutni. Útközben mezei nyuszikkal is találkoztam. Csak mentem, amerre a megérzésem vitt és láss csodát...!

Eljutottam a tengerparthoz. Ami tulajdonképpen nem is tengerpart, hisz Edinburgh a Forth folyó tölcsértorkolatánál fekszik. Forth az Északi-tengerbe, a Mandula folyó (River Almond) a Forthba ömlik. Mondanom sem kell, a legcsodálatosabb hely, ahol valaha jártam. Azonnal elvarázsolt, a legjobb időt válaszottam a naplementével az első vizitre. Nagyon tiszta, kiépített part van, egyes helyeken bele lehet sétálni a vízbe (persze gumicsizmával ajánlatos) ami nem is olyan hideg, mint gondolnánk. Rengeteg a kagyló, na meg a sirály. Szerencsére emberekből nincs túl sok!

Annyira el voltam bűvölve, ma is visszatértem a tengerparthoz. Csupán 10 perc bringával, akár minden nap lemehetek gyönyörködni. Természetesen új partrészeket akartam ma felfedezni, és milyen jól is tettem!

Eljutottam egy kisebb kikötőhöz, Cramondban ahol rengeteg vitorlást látni. Itt található a sziget átjáró is. Majd követve a kis Mandula folyót egyre beljebb és beljebb haladtam az erdőben, amíg elértem egy vízeséshez. A kis folyó nagyon sokban emlékezted a Hatod patakra és Szilvásváradra is; bár igazából minden folyó ugyanúgy néz ki, nemde?