Felgyülemlett írnivaló

Az utóbbi hetekben kicsit elhanyagoltam a blogot, egy darabig nem történt semmi rendkívül lényeges amit közölhettem volna, de így hogy több nap telt el, összegyűltek az események. Az egyik legfontosabb, hogy most már nem vagyok egyedül :)  Persze gyakorlatilag eddig sem voltam, hisz rengeteg ember vesz körül nap mint nap, de 5-én megérkezett Gyuri, így most már párosan fedezhetjük fel a várost és a környéket. Végre nem kell megkérni idegeneket hogy fényképet készítsenek rólam (kivéve ha közös fotót szeretnénk) :D

Belül nagyobb az a bőrönd!

Pénteken neki is vágtunk a városnézésnek, alig vártam hogy megmutathassam neki a kastélyt. Sajnos az első héten mindig rossz idő volt mikor városnézésre adtuk a fejünket, így az esőben kevesebb dolgot tudtunk megnézni, de a legfőbb látnivalókat letudtunk, majd macskaalom vásárlás után hazasiettünk (bőrig ázva).

Nem volt túl sok időnk, ugyanis szombaton Gyurinak mennie kellett Chesterfieldbe Luciferért. Lucifert, cicánkat egy állatszállításra specializálódott cég hozta el Angliába, de 48 óra karantén is várt rá. Nem elég hogy szegény kb. 17 óráig zötykölődött az úton, a pici dobozában, utána még egy idegen helyen is időznie kellett. Chesterfield 4,5 óra vonatútra van Edinburghtól, a vonatjegyek itt nagyon drágák (az oda-vissza költség kicsit több mint 100 font volt, ami 35ezer forintot jelent) emiatt sajnos én nem tartottam vele, pedig ezzel az úttal már többet látott az országból mint én. Rengeteget fotózott nekem a vonatból, gyönyörű helyeken vezetett az útjuk.

Chesterfield felé

Edinburgh felé

Reggel 6-kor indult, kikísértem az állomásra, délután 6-kor pedig ismét visszabattyogtam a Waverly pályaudvarra, Edinburgh szívébe. Pont elértem a vonatot, ugyanis még hamarabb érkezett, mint tervezték. Az első és másodosztály között nem nagyon lehet különbséget tenni, arról nem is beszélve, hogy az emberek itt mindig automatikusan elkezdenek beszélgetni a  másikkal unaloműzés gyanánt. Szegény Lucifer remegett míg nem értünk haza, rengeteg zajt és illatot érezhetett, de piciny agya miatt nem hiszem hogy felfogta mi is történt vele.

Lucifer is csatlakozott hozzánk!

Mikor letettük az új szobájában, azonnal kimászott a dobozból és felfedező körútra indult. Rögtön megszokta az új almos dobozát és etető-itató tálkáit is. Mondtam Gyurinak, hogy mindenképp ellenőrizze, biztosan őt hozza el a karanténból. Elvileg valóban Lucifer van velünk újra, gyakorlatilag viszont nem. Nem csinál semmit, csak eszik és alszik, valamint nagy meglepetésünkre igazi cicaként viselkedik. Ezelőtt nem engedte hogy 10 másodpercnél tovább simogassuk, dorombolni félévente egyszer hallottunk. Most meg mintha kicserélték volna. Állandóan azt akarja hogy simogassuk és hangos dorombolással válaszol nekünk. Pesten sokat mozgott, vagy a pincében vagy a padláson járt állandóan, itt viszont nem állnak rendelkezésére ilyen vidámpark úgyhogy gondoltuk akkor menjen ki az utcára. Rengeteg cica van a környéken, kapásból az alattunk levő lakásban 3, kik szinte éjjel-nappal kinn vannak. Lucifer nem megy ki, valószínűleg még fél vagy össze van zavarodva. Ha néha sikerül kizavarnunk a lépcsőházba, akkor is csak felszalad a negyedik emeletre és ott ül. Vagy azt hiszi arra van a padlás vagy hogy ott lakik; a Marek József utcában, a legfelső harmadik emeleten volt az otthona, itt viszont csak az elsőn és valószínűleg még nem állította át a kis agyacskáját erre.

Mindent fel kell fedeznie!

Találkozott a szomszéd cicákkal is - hogy ez jó vagy rossz élmény volt-e nem tudjuk, beszaladt Mika cicával egy autó alá, majd hallottunk egy nyávogást (talán Mikától) és ennyi volt számára a kint lét. Ez csak azért rossz, mert túl sok az energiája és a lakásban randalírozik, enni meg ugyanannyit eszik és elkezdett megpocakosodni!!! Pedig olyan kecses párduccica.

Középkor?

Elég a macskaömlengésből, nézzük mi történt még. Még mindig ámulunk és bámulunk a városon, gyönyörű az óváros, mindenhol korabeli épületek. Gyakran elgondolkodunk rajta, hogy vajon ezeket újraépítették vagy már több száz éve állnak ezen formájukban.

Megmutattam Gyurinak az egyetemünket is, plusz ellátogattunk az egyik közelinek hitt kampuszra (igazából bő fél óra séta) a Craiglockhartra, amely az üzleti szakok helye. Belülről sokkal jobban emlékeztet egy hotelra, mint egy egyetemre, ami engem kicsit zavart, arról nem is beszélve, hogy Starbucks kávézó volt belül! De, olcsóbb volt mint a Starbucks kávé a város többi részén, ráadásul sem a pohár, sem a cukor nem az igazi Starbucksos volt, úgyhogy érdekes. Ja, nem említettem, hogy nem fogadnak el kártyát, még a Starbucksos kártyát sem amire pontokat lehet gyűjteni :O hát ez milyen már.

Starbucks az egyetemi kampuszon. :O 

Először partközelben

Miután szombaton bevásároltam a Lidlben (ahol zárás előtt egy órával egy lélek sem volt), nekiindultam megkeresni a tengerpartot. Közel van ugyan, de nem mindenhol van út, ezért csak bizonyos helyeken lehet lejutni. Útközben mezei nyuszikkal is találkoztam. Csak mentem, amerre a megérzésem vitt és láss csodát...!

Eljutottam a tengerparthoz. Ami tulajdonképpen nem is tengerpart, hisz Edinburgh a Forth folyó tölcsértorkolatánál fekszik. Forth az Északi-tengerbe, a Mandula folyó (River Almond) a Forthba ömlik. Mondanom sem kell, a legcsodálatosabb hely, ahol valaha jártam. Azonnal elvarázsolt, a legjobb időt válaszottam a naplementével az első vizitre. Nagyon tiszta, kiépített part van, egyes helyeken bele lehet sétálni a vízbe (persze gumicsizmával ajánlatos) ami nem is olyan hideg, mint gondolnánk. Rengeteg a kagyló, na meg a sirály. Szerencsére emberekből nincs túl sok!

Annyira el voltam bűvölve, ma is visszatértem a tengerparthoz. Csupán 10 perc bringával, akár minden nap lemehetek gyönyörködni. Természetesen új partrészeket akartam ma felfedezni, és milyen jól is tettem!

Eljutottam egy kisebb kikötőhöz, Cramondban ahol rengeteg vitorlást látni. Itt található a sziget átjáró is. Majd követve a kis Mandula folyót egyre beljebb és beljebb haladtam az erdőben, amíg elértem egy vízeséshez. A kis folyó nagyon sokban emlékezted a Hatod patakra és Szilvásváradra is; bár igazából minden folyó ugyanúgy néz ki, nemde?

Az új albérletben

Most már egy jó ideje nem adtam jelet magamról, a múlt hét végén történt egy szerencsétlen frissítés a laptopomon, minekután az összes fájlom (fotók, zenék, videók, dokumentumok) mind egy szálig eltűntek a föld színéről. No, úgyhogy elvittem egy szervízbe, hátha visszavarázsolják őket, és ott volt két éjszakát; semmi eredmény nélkül. A fotók egy része meglett, még a szervíz előtt egy ingyenes Recuva nevű programmal sikerült visszavarázsolnom őket, de a legutóbbi Rózsi néni Egerben fotók az istennek nem kerülte elő. Aztán szerdán elhoztam a gépet, lefuttattam megint a gagyi programomat és meglettek...

Egy T-Rex is sétálgatott valamelyik nap az utcán...

Csütörtökön pedig átköltöztem az új albérletünkbe! Szépen kitakarítottam mindent, az összes csücsköt, a szobát, a fürdőt. Nagyon kényelmes hogy a szobából nyílik a fürdő. Egyedül az elektromos zuhanyzóval nem barátkoztam még össze, két csavargatója van, egyikkel a vízsugár erősségét, másikkal a hőmérsékletet lehet beállítani. Össze-vissza tekergetem őket állandóan.

a kilátás az ablakból páratlan (igen, az ott egy Mini!!!)

Megtapasztalhattam az igazi brit ködöt is! Az orrod hegyéig sem látsz el, voltam benn a városba is, a kastély/vár így még csodálatosabb, nagyon misztikus!!!

Valamint, mikor megérkeztem a nagy bőröndömmel a lakásba, már az első postám is itt várt már! Ez egy "tankönyv" lesz aaaa nem tudom melyik órámra, mert az olvasmánylista szintén eltűnt, de valahol megvan fizikai valójában... meg is van: Introduction to Literature azaz Bevezetés az irodalomba. Ergó az ELTE után már csak IntroLit néven fog futni. Eredeti áron 20 font körül lenne, én jó állapotú használtat postaköltséggel együtt 5 fontért vettem.

Telnek a napok

Telnek, múlnak a napok, kedden volt egy hete, hogy itt vagyok, de vasárnap óta nem igazán történt semmi érdekes, csupán emiatt nem írtam semmit. Vasárnap meglett a lakás, hétfőn elmentünk az új lakótárssal, akit Marijonasnak hívnak, az ingatlanügynökségéhez, mert szükség van egy mágneschipre a külső ajtóhoz és azt meg kellett rendelni, meg felvették az adataimat. Egy Honda Civic-je van Marijonasnak, elég laza.

Közben persze megy a munkakeresés, most már csak napok kérdése lehet, elég pozitívan állok a témához, szerintem a héten már akadni fog valami. Jövőhét közepén költözöm az új lakásba, a videó végén körbenéztem hogy Ti is lássátok; maga a szoba nem túl nagy, de van egy hatalmas nappali amibe két kanapén (sajnos nem kihúzhatóak, de egy-egy ember kényelmesen elférhet rajta... - üzenet leendő vendégeinknek), tévén és egy kis dohányzóasztalon kívül más nincs benne.

Tegnap megvásároltam új kerékpáromat! A fotó nem az igazi, igazából halványlila, levendula színű. Még be kell szereznem hozzá pár cuccot (lámpa, bukósisak - itt szigorúan veszik, sárvédő és majd egy kosárkát is szeretnék) hogy útra kész legyen.

Nevet is kell neki találni!

Tegnap, azaz szerdán este találkoztam Zsófival, (Teleki Nóri ajánlásával ;) aki szintén itt fog tanulni, csak mesterképzésen gyermekpszichológiát. Szombat hajnalban repül vissza, csak lefixálja a lakást magának aztán majd szeptember elején jön megint. Nagyon jól elbeszélgettünk, elmentünk a heti Couch Surfing találkozóra, ezúttal a Réz Majom nevű helyre. Dumáltunk egy lengyel sráccal, egy ír-ausztrál lánnyal, meg Fráncseszkóval Genovából.

És itt a videó:

Hegymászás

Szombaton Michaellal (a londoni srác, akivel a CouchSurfing-es találkozón ismerkedtem meg) elmentünk a Holyrood Parkba, megmászni az Arthur's Seat-et. (Végre normális képek lettek rólam XD) Edinburgh legmagasabb pontjáról van szó, 251m magas :O De az egész hegy, tele van kisebb-nagyobb csúcsokkal, illetve a völgyekben "loch"-ok (skóciai természetes tavak) is vannak (bár meg kell jegyeznem, nekem mesterségesnek tűnnek).
Azért a mászás előtt, még megnéztük a Parlamentet, ami egy rendkívül modern épület. És rengeteg régi sírkert van arrafelé, ahová csak úgy be lehet mászkálni. Nagyon hangulatosak - nappal.

Természetesen a kilátás lélegzetelállító. Nagy szél van odafenn, hűvösebb is, de nem vészes. Jó időnk volt, sokat sütött a nap. Mászáskor úgysem fázik az ember, csak ha megpihen. Voltak futók és ebek is. Meg zsiráf. És majom. Meg egy aligátor.

mögöttem a St. Margaret's Loch

250 méter magasban

A háttérben a St Anthony's Kápolna maradványai.

1,60-ért (Scotsman napilap ára) megdobtak egy csomó mindennel

Van albérletünk!!!

Egy fel oraja foglaloztam le, egy gyonyoru, ujepitesu lakast!
9/4 Ferry Gait Crescent, Edinburgh EH4 4SG
Ket szobas, plusz nappali, oriasi konyha, rengeteg tarolohelyseg.
Sajat zuhanyzos furdo jar a szobahoz!!! Egy 28 eves vendeglatos litvan
(mar megint!!!) sraccal fogunk lakni. Most meg uton vagyok, fotokat
kesobb tudok feltolteni rola.
Mar csak a munka van hatra :]

Ez lenne a konyha, még a hűtő mellett egy négy személyes étkezőasztallal

A tükörben látszik, bal oldalon beépített szekrény van, jobbra az ajtó a fürdőszobánk.

Teljesen új építésű az egész lakópark. Első emelet.

Egyetemlátogatás

Pénteken találkoztam Virággal, aki már 3 éve itt él férjével és végzős lesz turizmus szakon a Napier egyetemen. Helyi szemmel mutatta be nekem a dolgokat, és lévén turizmus, még kevésbé tudott infókkal is megspékelte a városnézést. Például, a vár alatti Princess Street Park régen tóként funkciónált, de a városiak (akkor még csak a várfalakon belülről) mind odadobálták a szemetet, hullát etc. Szerencsére valaki úgy döntött hogy ez egészségtelen és megszüntették.

J.K.Rowling itt kezdte írni a Harry Potter első részét...

Utána a leendő egyetemem felé vettem az irányt...

Tudom, tudom nevetséges ahogy reagálok :D De tényleg nagyon izgatott voltam. {És túl sok időt tölthettem Ákos társaságában :D} Bementem az épületekbe, szétkóricáltam magam, végig piros szőnyeg van leterítve a földre. Lecsekkoltam, a kávéautomatát, 1 font a Latte ;)Van egy klassz kávézó, kantin is na meg a könyvtár...! Szétolvadtam tőle! Először is meg kell nyomni egy gombot a falon hogy bejuthass (iszonyat menő) és az összes pesti könyvtárnál jobb! És tudjátok miért? Mert nem kell leraknod a kabátodat és a táskádat. Simán bemehetsz, annyi cuccal amennyivel csak akarsz. Ingyen Wifi is van a dolgozóknak és diákoknak. Designra, természetesen nagyon modern, mind az épület, mind a berendezés. Rengeteg számítógép van és több tucat tanulószoba lehet, projektmunkákhoz kisebb csoportok számára. Természetesen a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár van a legjobb épületben, egy mesekastélyban; de a Napier könyvtára több pontot kap.

Modern, kényelmes berendezés

A csönd zónában megmukkanni sem szabad

Hazafelé még láttam valamit -- tüzet és füstöt nem, de a tűzoltókat igen, ahogy a felső emeletről gyereket segítenek le az ablakból... Utánaolvastam, de a régi városrészben is kigyulladt a T.G.I Friday konyhája, illetve csütörtökön is erre felénk, délnyugaton volt hatalmas tűz. Mintha szárazságnak számítana ez az idő *kuncog*

Litván-lak

Komédia

A mai naptól van saját kulcsom, úgyhogy akkor jövök-megyek mikor jólesik! (Emiatt mondjuk hajnali fél7-kor fel kellett kelnem 1 perc erejéig, de sebaj!) Nekiálltam a lakások utáni telefonálgatásoknak. Rengeteg hirdetést kinéztem, de egy részük a mai nappal már nem volt elérhető. Amiket felhívtam, azok közül is kb. a felére azt mondták, hogy az már nem is kiadó. A másik elutasítás pedig Lucifert érte :'( Végül sikerült egy lakásnézést hétfő 11-re lefixálni. Nagyon remélem addig nem adják ki... Nem értek rá hamarabb. Majd kiderül...

Mivel fél2-től pedig már egyedül voltam a lakásban, megcsináltam a várva várt videót arról, hol lakom.

Csak nem tölti fel a youtube-ra...

És a kilátás is itt van a nappali ablakából:

 

Este pedig elmentem egy humorshowra, ingyenes volt, gondoltam miért ne. És nagyon élveztem! A srác tehetséges, nem volt erőltetett, végig jó volt a hangulat. Részben a közönséget is bevonta, közösen énekeltünk meg rappeltünk :] Csak 45 perces volt, Johnny Awsum-nak hívják az arcot; gondolom nem ez az igazi neve. A helyszín előtt pedig a 10 órás előadó egy (szerintem) koreai lány (de amúgy ausztrál) invitált az Ő ingyenes showjára. Szerencsére ezek majdnem minden este mennek augusztusban, úgyhogy mindenképp elmegyek majd arra is.

Ha jobban megnézitek, bal oldalon hátul ülök, mögöttem áll egy mustársárga zakós fazon.

Városnézés

Tegnap délután felkerekedtem, hogy megnézzem a várost úgymond belülről is. A természetes tájékozódási képességeim most sem hagytak cserben -- elindultam a buszmegállóhoz amit kinéztem, de ott kellett meggyőződnöm róla, hogy most útfelújítások miatt nem működik, úgyhogy kereshettem meg a másikat. Még nem szoktam hozzá a buszmenetrendek kiírásához, olyan mintha nem írnák ki megállókban az összes következő nevét - hát köszi. Ugyanez a buszokon: nincs elektronikus következő megálló kijelző, mint Pesten :( Viszont van emeletes busz!!!

Vettem egy hetes buszjegyet, Orange Sim kártyát, bankszámlát is próbáltam nyitni, de azt még sajnos nem tudok, kell egy hivatalos levél az itteni címemmel... Az meg úgy nem nagyon van. Elméletileg van 60 ingyen percem, amivel külföldre tudok telefonálni. A magyar számom nem szűnik meg létezni, egy hét múlva felöltőkártyás lesz belőle, de nincs belerakva mobilba, úgyhogy "nem elérhető".
Az új számom: +447582533767

 

Ezek a sirályok a legnagyobb formák!

Nemsokára közelebbről is megnézem a tengerpartot

További képek itt.

Én nem gondoltam volna hogy itt kviddics is van o.O

Sok dologban hasonlít a város Egerhez, iszonyat hangulatos és minden olyan cuki, hogy beledöglök :)) Az emberek nagyon kedvesek és segítőkészek; a nyelvvel sem volt még bajom, inkább az idősebbeken van nagyon erős skót akcentusuk, a buszjegy vásárlásakor kellett többször visszakérdeznem, 50-es fickók voltak, viszont mind a mobilos helyen, mind a bankban fiatalok voltak, ők meg teljesen érthetően beszéltek. Lehetett egy kicsit hallani az akcentust de minimális volt. Egy picit esett is este, de annyira nem hogy megázzon az ember.

Kürtős kalács Edinburghban - eltévedtem tán?

Este 8-ra mentem a George Square-re egy Couch Surfing találkozóra. Ugyan nem sok közöm van az egészhez, de így a legkönnyebb új embereket megismerni. Rengetegen voltunk, tiszta multikulti volt. Volt egy félig német félig macedón csaj, aki londonban él, a barátjával aki edinburgh-i, lengyel fickók, bolgár, spanyolok, mexikói, dél-koreai, volt egy arc, akinek nem emlékszem a nemzetiségére de ő végigutazta Magyarországot, Romániát és tudod viszonlag jól magyarul is (meg románul) következő félévtől az ELTEn lesz magyarszakos :O meg egy londoni srác aki az oxfordi egyetemen végzett. Sokat beszélgettünk mindenfélékről, annyit téptem a számat hogy tisztára ki voltam már száradva.

Szerencsére pont időben álltam fel a padról, hogy elérjem az utolsó még nappalinak számító buszt a szállásom felé, aminek pont az volt a végállomása, ahol nekem le kellett szállni!

Első benyomások

Utánaszámoltam, hétfő (augusztus 5) kb. 9-kor keltem fel, azóta nem aludtam csak ilyen pilledéseim voltak, a repülőn és a reptér felé az autóba is. És bizony belenéztem a tükörbe és megijedtem a táskáimtól :O

Na, most mondjátok meg hogy nézek ki, mint valami szipus. Ki kell aludnom magam. Ami még nem megy, mert hogy ez a szintű tisztaság ami itt a szobában van...hááát, legyen elég annyi, hogy kimondottan örülök, hogy saját ágyneműt hoztam. Ha elmegy a srác, talán lesz időm megkeresni a porszívót és kiporszívózni a matracot. Ezek is a takarítószereken spórolnak úgy látom... De mit nekem ez a két hét...! Meleg víz meg zuhany legalább van; nem úgy mint Berlinben. Remélem legalább kényelmes lesz az ágy. Bár mindegy, mert úgyis hideg lesz egyedül.

A landolás egyébként fantasztikus volt, kerültünk az északkeleti csücsök (Leith) felé, így tulajdonképpen a vízen siklottunk a reptér felé, olyan volt mintha ott akarnánk landolni, no meg aztán be lehetett azzal a kanyarral látni az egész várost. A kikötők elég félelmetesek voltak szerintem. Arrafelé olcsóbban lehet albérletet találni...Holnap majd megmutatom napfényben a lakást, most már energiám sincs csak az ujjaim mozgatására.



A többi videó már nem lesz ilyen hosszú, csak beszélek és ugyanazokat mondom. Fáradt vagyok, no.

Repterezes

Epp a londoni Stansted repteren ulok, ami mondanom sem kell sokkal
nagyobb es zsufoltabb mint Ferihegy. Meglepo jatszi konnyedseggel
mentem at az utlevel ellenzesen, mivel chip-es utlevelem van, repteri
szemely meg sem nezi, be kell rakni a fenykepes oldalat egy szkennerbe
utana leelemzi az arcodat; total automata. A csomagom is kigordult
szinte azonnnal. Viszont a mosdok eleg koszosak, es budosek :S

Meg egy darabig tuti itt fogok ulni, de ingyenes WIFI nincs (ami
ellenben Ferihegyen volt), 1font 10 perc kipakolt asztali gepeknel.
Mindenfele bolt van itt, mi szem-szajnak ingere: American Apparel,
Glorious Britain, Whiskey shop etc. 5font valamennyiert talatam eddig
a legolcsobb atalakitot, gondolkozom hogy vegyek-e vagy inkabb majd
Edinburghbanegy sima boltban.

Sikerult par gyonyoru fotot keszitenem a repulorol (vegre tenyleg
lattam a tengert!!!) es olvadozom az angol kisgyerekektol - ezek aztan
egy picit sem rosszalkodnak! Sajnos felleges erkezesem lett, a
kontaktlencseimbol kifojt a folyadek es kiszaradtak, valamint vegleg
felmondta a szolgalatot a napszemuvegem :"""((((((  És itt tényleg szükség van a napszemcsire, mert a felhőkön mindig átszűrődik valamennyi fény, amit az én szemem már nem bír.

Most megyek korulnezek kicsit a boltokban, eleget fogok meg ucsorogni...

P.S.: tulzsufolt volta Joes es egy igai inglis dzsentlomen leult hozzam

--
Titanilla

Pontos utazási adatok.

Nagyon pontos utazási információk első kézből, ha valaki elfeledte volna őket :)
Kedden kora reggel, budapesti idő szerint 6.40 perckor száll fel (elméletileg - úgyis késni fogunk) az FR 8354-ös járatszámú Ryanair gép. Itt a Ryanair weboldalán meg lehet nézni elindult-e időben, valamint ezen a linken a Ferihegyi repülőtér weboldalán.
8.10 percre kellene hogy Londonba, a Stansted reptérre érnem, de itt lesz majd pontos idő.

Az EasyJet gépe 13.10 perckor (ami helyi idő szerin 12.10) visz tovább Edinburgh felé. Az EZY233-as járatszámú gép itt (EasyJet weboldal) és itt (Stansted reptér) követhető.
14.20 körül fogok leszállni az edinburghi reptéren, de ezen a nagyon izgi FlightRadar weboldalon élőben követni lehet a gépeket! (Milyen kár, hogy ezt menet közben majd nem tudom nézegetni.)

[A fotók is tanúskodnak róla, hogy a szobám úgy nézett ki mint egy cunamival sújtott katasztrófaterület. Nagyon nehéz összepakolni. Már csak a ruhák összecsavargatása (hogy jobban beférjenek a bőröndbe) is sok időbe telik, arról nem is beszélve, hogy el is kell dönteni, mit viszek magammal. És nincs mérlegünk sem...)]