Felgyülemlett írnivaló

Az utóbbi hetekben kicsit elhanyagoltam a blogot, egy darabig nem történt semmi rendkívül lényeges amit közölhettem volna, de így hogy több nap telt el, összegyűltek az események. Az egyik legfontosabb, hogy most már nem vagyok egyedül :)  Persze gyakorlatilag eddig sem voltam, hisz rengeteg ember vesz körül nap mint nap, de 5-én megérkezett Gyuri, így most már párosan fedezhetjük fel a várost és a környéket. Végre nem kell megkérni idegeneket hogy fényképet készítsenek rólam (kivéve ha közös fotót szeretnénk) :D

Belül nagyobb az a bőrönd!

Pénteken neki is vágtunk a városnézésnek, alig vártam hogy megmutathassam neki a kastélyt. Sajnos az első héten mindig rossz idő volt mikor városnézésre adtuk a fejünket, így az esőben kevesebb dolgot tudtunk megnézni, de a legfőbb látnivalókat letudtunk, majd macskaalom vásárlás után hazasiettünk (bőrig ázva).

Nem volt túl sok időnk, ugyanis szombaton Gyurinak mennie kellett Chesterfieldbe Luciferért. Lucifert, cicánkat egy állatszállításra specializálódott cég hozta el Angliába, de 48 óra karantén is várt rá. Nem elég hogy szegény kb. 17 óráig zötykölődött az úton, a pici dobozában, utána még egy idegen helyen is időznie kellett. Chesterfield 4,5 óra vonatútra van Edinburghtól, a vonatjegyek itt nagyon drágák (az oda-vissza költség kicsit több mint 100 font volt, ami 35ezer forintot jelent) emiatt sajnos én nem tartottam vele, pedig ezzel az úttal már többet látott az országból mint én. Rengeteget fotózott nekem a vonatból, gyönyörű helyeken vezetett az útjuk.

Chesterfield felé

Edinburgh felé

Reggel 6-kor indult, kikísértem az állomásra, délután 6-kor pedig ismét visszabattyogtam a Waverly pályaudvarra, Edinburgh szívébe. Pont elértem a vonatot, ugyanis még hamarabb érkezett, mint tervezték. Az első és másodosztály között nem nagyon lehet különbséget tenni, arról nem is beszélve, hogy az emberek itt mindig automatikusan elkezdenek beszélgetni a  másikkal unaloműzés gyanánt. Szegény Lucifer remegett míg nem értünk haza, rengeteg zajt és illatot érezhetett, de piciny agya miatt nem hiszem hogy felfogta mi is történt vele.

Lucifer is csatlakozott hozzánk!

Mikor letettük az új szobájában, azonnal kimászott a dobozból és felfedező körútra indult. Rögtön megszokta az új almos dobozát és etető-itató tálkáit is. Mondtam Gyurinak, hogy mindenképp ellenőrizze, biztosan őt hozza el a karanténból. Elvileg valóban Lucifer van velünk újra, gyakorlatilag viszont nem. Nem csinál semmit, csak eszik és alszik, valamint nagy meglepetésünkre igazi cicaként viselkedik. Ezelőtt nem engedte hogy 10 másodpercnél tovább simogassuk, dorombolni félévente egyszer hallottunk. Most meg mintha kicserélték volna. Állandóan azt akarja hogy simogassuk és hangos dorombolással válaszol nekünk. Pesten sokat mozgott, vagy a pincében vagy a padláson járt állandóan, itt viszont nem állnak rendelkezésére ilyen vidámpark úgyhogy gondoltuk akkor menjen ki az utcára. Rengeteg cica van a környéken, kapásból az alattunk levő lakásban 3, kik szinte éjjel-nappal kinn vannak. Lucifer nem megy ki, valószínűleg még fél vagy össze van zavarodva. Ha néha sikerül kizavarnunk a lépcsőházba, akkor is csak felszalad a negyedik emeletre és ott ül. Vagy azt hiszi arra van a padlás vagy hogy ott lakik; a Marek József utcában, a legfelső harmadik emeleten volt az otthona, itt viszont csak az elsőn és valószínűleg még nem állította át a kis agyacskáját erre.

Mindent fel kell fedeznie!

Találkozott a szomszéd cicákkal is - hogy ez jó vagy rossz élmény volt-e nem tudjuk, beszaladt Mika cicával egy autó alá, majd hallottunk egy nyávogást (talán Mikától) és ennyi volt számára a kint lét. Ez csak azért rossz, mert túl sok az energiája és a lakásban randalírozik, enni meg ugyanannyit eszik és elkezdett megpocakosodni!!! Pedig olyan kecses párduccica.

Középkor?

Elég a macskaömlengésből, nézzük mi történt még. Még mindig ámulunk és bámulunk a városon, gyönyörű az óváros, mindenhol korabeli épületek. Gyakran elgondolkodunk rajta, hogy vajon ezeket újraépítették vagy már több száz éve állnak ezen formájukban.

Megmutattam Gyurinak az egyetemünket is, plusz ellátogattunk az egyik közelinek hitt kampuszra (igazából bő fél óra séta) a Craiglockhartra, amely az üzleti szakok helye. Belülről sokkal jobban emlékeztet egy hotelra, mint egy egyetemre, ami engem kicsit zavart, arról nem is beszélve, hogy Starbucks kávézó volt belül! De, olcsóbb volt mint a Starbucks kávé a város többi részén, ráadásul sem a pohár, sem a cukor nem az igazi Starbucksos volt, úgyhogy érdekes. Ja, nem említettem, hogy nem fogadnak el kártyát, még a Starbucksos kártyát sem amire pontokat lehet gyűjteni :O hát ez milyen már.

Starbucks az egyetemi kampuszon. :O